A bűnbeesésmítosz ökokritikája Aronofsky Noé és Jarmusch Halhatatlan szeretők című filmjében
Összefoglalás
Aronofsky 2014-es Noé című filmje és Jarmusch 2013-as Halhatatlan szeretők című alkotása sok szempontból összevethetetlen, abban azonban megegyeznek, hogy a modern életvitelnek a természet rendjével való összeegyeztethetetlenségéből adódó egzisztenciális problémákat szokatlan témákon keresztül próbálják megfogalmazni. A Noé a Biblia egyik fontos alakját teszi meg az „ökofundamentalista” mozgalom archetipikus figurájává, míg Jarmusch filmjében a környezettudatos magatartást vámpírok képviselik az emberekkel szemben. Ez a fejezet azt firtatja, hogy vajon miért éppen a bibliai történet és a vámpírnarratíva tűnhetett erre a célra a legmegfelelőbbnek. Bár a Noé esetében ez a szempont szembeszökőbb, a főszereplők nevein (Ádám és Éva) és a Faust újra meg újra felbukkanó intertextusán keresztül a Halhatatlan szeretőkben is a zsidó-keresztény mítosz az, amely metaforikus keretet kínál a természet és a kultúra kritikussá vált viszonyának az értelmezéséhez. Bár eszközeik radikálisan eltérnek, Jarmusch és Aronofsky számára a keresztény bűnbeeséstörténet a nyugati természetszemléletnek az ökológiai katasztrófa felé vezető útját allegorizálja. S míg a modernista hagyományban az édenkerti tiltás az emberi szabadság mint individuális önkiteljesedés akadályaként jelent meg, az elemzett filmekben inkább az egyedül fenntartható életmód követelményeinek való megfelelés parancsaként tételeződik.
Pillanatképek a 3. fejezetből
„Noé és családja olyan gyűjtögető életmódot folytató nomád sejtet alkot, amelynek életvitele az archeológia tanúsága szerint, mai népek példájából kiindulva, egyedül minősíthető valóban ’fenntartható életmódnak’. Azaz olyannak, amely nem pusztítja visszafordíthatatlan módon környezetét, nem hagy maradandó nyomot az ökoszisztémában, nem borítja fel annak egyensúlyát. Noé ugyanakkor mindezt tudatosan teszi. Azzal, hogy az őt erre indító elvek (a fikció szerint) egybeesnek Isten céljaival, a film úgy ad értelmet az emberi életnek, hogy felelőssé teszi – és adott esetben felelősségre is vonja – őt a teremtés többi részének jólétéért. Noé felavatási rítusában apja, Lamech így fogalmaz: ’Isten megteremtette Ádámot a maga hasonlatosságára és a világot a gondjaira bízta. Ez mostantól a te világod és a te felelősséged.’ Mindez az ökológia ’pásztori modelljének’ felel meg, amelyek értelmében
’az ember arra való sajátos képessége, hogy olyan módszereket fejlesszen ki és alkalmazzon, amelyeknek globális hatása van, azzal jár, hogy az emberek kifejezett felelősséggel tartoznak arra nézvést, hogy az effajta termelés ne haladja meg a bolygó ökoszférikus korlátait. Ez a felelősség az emberi és a nem-emberi szférára egyaránt kiterjed.’(Rob White)” (Biomozi, 111. oldal)
„Jarmush filmjének ökológiai utalásai lehetővé teszik, hogy a vámpírt a természetet kizsákmányoló, az ökológiai egyensúlyt felborító ember metaforájaként tekintsük, és a főszereplő vámpírpár nevének [Ádám és Éva sic!] konnotációit követve a bűnbeesést a Noéhoz hasonlóan a teremtett világhoz való élősködő, felelőtlen hozzáállásnak a létrejötteként értelmezzük. Különösen Ava az, aki tökéletes megtestesítője a fogyasztói mentalitásnak, amennyiben – mind kiderül – sajátos jellemzője, hogy nem tud ellenállni a csábításnak, és újra és újra felfal egy-egy embert, annak ellenére, hogy ezzel veszélybe sodorja ’nővére’ és ’sógora’ (azaz fajtársai) túlélését. Az idézőjel már csak azért is kívánatos, mert Ava neve világos felhívás rá, hogy a lányt Eve alteregójának tekintsük, ahogyan ezt különös hajviseletük hasonlósága is megerősíti. Ava Eve ökológiailag irracionális verziója; ő az, aki leginkább megtestesíti azt a természettől eltávolodó és azzal szembehelyezkedő embert, aki a teológiai kontextusban a „bukott világ” javíthatatlan képviselője. Ezzel szemben Eve és Adam, úgy tűnik, már inkább annak a ’poszthumán’ emberiségnek az ’arcai’, amely önnön veszélyes képességeinek tudatában igyekszik visszafogni mind fogyasztását, mind pedig a természeti folyamatokba való beavatkozása mértékét.” (Biomozi, 129-130. oldal)
