Az ökofóbiától a kapitalizmuskritikáig a vérszívótörténetekben
A fejezetben részletesebben vizsgált filmek
Ahogyan az alakváltók, úgy a vámpírok is hordozhatnak ökológiai mondanivalót: ők a természeti erőforrásokon való élősködés képviselői – akik az Alkonyatban éppen azáltal válnak szimpatikus karakterré, mert bűntudatot éreznek emiatt, és megpróbálnak tenni is ez ellen. A közönség szemében persze nem ez az, ami a modern vámpírokat leginkább megkülönbözteti az elődeiktől, hanem sokkal inkább az, hogy a figura romantizált hősszerelmessé alakult, ami Stoker Drakulájától még igencsak távol állt. Ez a változás vitathatatlanul a szexuális forradalom és a polgárjogi mozgalmak hatását jelzi.
A Cullen-család szépséges vámpírjai az Alkonyat sagában.
Az, hogy a 20. század vége felé ezeket a szörnyeket egyre rokonszenvesebbnek ábrázolták, nagy részben a vérszívással asszociált szexuális devianciák démonizálására való ellenreakció. A figura környezeti implikációi sokáig homályban maradtak, visszanézve ugyanakkor egyértelműnek tűnik, hogy a vámpírtörténet 19. századi népszerűvé válása nem függetleníthető az ökológiai pusztulás egyre kiterjedtebbé válásától: a vámpírveszély az ipari forradalom által lehetővé tett kapitalista átalakulás, a hirtelen felgyorsult technológiai fejlődés és a természetrombolás veszélyének az érzékeltetéseként (is) értelmezhető. Az „ökogótika” ökokritikai koncepciója is arra épül, hogy a 18. században hirtelen népszerűvé vált „gótikus” irodalom (többek közt) a természethez való viszonyunk eltorzulásának a kifejeződése. Miért volna ez másképp éppen a vámpírral, a kulturális képzelet egyik leggótikusabb figurájával?
Penry Williams: Dél-walesi ipari táj (South Wales Industrial Landscape), 1825 körül.
A vámpír tehát nem csupán a szexuális kicsapongás, hanem a kapitalista kizsákmányolás képviselője is, ez a jelentéslehetőség pedig az újabb vámpír-reprezentációkból sem veszett ki, inkább csak finomodott. Ezek a filmek általában valamilyen társadalmi feszültségre koncentrálnak, az így jelzett problémák viszont – hol metaforikusan, hol tematikusan – humánökológiai problémaként is felfoghatók már pusztán azért is, mert a vámpírok és az (élelmükként szolgáló) emberek kapcsolata a filmek világában általában párhuzamba kerül az ember és a(z élelmeként szolgáló) nem-emberi világ kapcsolatával. Az Alkonyatban a „jó” vegetariánus vámpír az anyagi jólét és a környezetvédelemre való hajlandóság gyakran pedzegetett összefüggését látszik hangsúlyozni.
Más filmek, mint a Tökéletes teremtmény (2006), A sötétség 30 napja (2007) vagy a Vámpírok kora (2009), a vámpírok hatalmának kiteljesedésében a techno-kapitalista logika eluralkodásának a negatív aspektusait pellengérezik ki. Ezekben a filmekben a vámpírok világa a nyugati fogyasztói társadalom parabolájává alakul, s a vérszívás vágyában a néző önnön fogyasztási szokásaira lát rá kívülről. Így, amikor az emberi szereplőknek és/vagy a „jó” vámpíroknak drukkol a „gonosz” vámpírokkal szemben, akaratlanul is saját ökofób viselkedését és természet-ellenes szokásait ítéli el.
Emberfejő telep a Vámpírok kora című filmben (2009).
A fejezetben elemzett filmek:
A sötétség 30 napja (30 Days of Night). Rend. David Slade, 2007.
Alkonyat – Újhold (The Twilight Saga: New Moon). Rend. Chris Weitz, 2009.
Alkonyat – Napfogyatkozás (The Twilight Saga: Eclipse). Rend. David Slade, 2010.
Emberbőrben (Being Human). TV-sorozat. Rend. Adam Kane, Paolo Barzman és Charles Binamé, 2011–2014.
Tökéletes teremtmény (Perfect Creature). Rend. Glenn Standring, 2006.
Vámpírok kora (Daybreakers). Rend. Michael és Peter Spierig, 2009.
