Bomló társadalom és szolidáris gazdaság
A fejezetben részletesebben vizsgált filmek
A „jellegzetes” mai zombinarratívákban a visszataszító élőhalottak a társadalom legelesettebb rétegeit képviselik, a legnyomorultabbakkal, az ellátórendszerből kirekesztettekkel asszociálódnak, sőt, a zombijárvány olykor egyenesen a „migránsveszélyt” érzékelteti. Vagy éppen az eszetlen fogyasztás fokozódását, ami látszólag ellentétben áll az előbb említett jelentésmezővel, végeredményben azonban ugyanúgy a növekedésre épülő gazdasági rendszer sötét oldalának a jellemzését szolgálja.
A plazában bolyongó élőhalottak a Holtak hajnalában (1978).
Az olyan posztapokaliptikus zombinarratívák, mint a később tárgyalásra kerülő The Walking Dead sorozat (2010-2022), egyenesen a kapitalizmus végének a vízióját tárják a néző elé, ami ugyanakkor – nem csak a természet kivirágzását érzékeltető látvány alapján! – az ökológiai válság sajátságos „megoldása” is egyben. A The Walking Dead késői évadjaiban a karakterek már nem a ma megszokott világ végetértén siránkoznak, hanem új világ építésébe fognak: olyanba, amely a zombi jelenlét által szimbolizált poszttermészeti keretek közt is élhető, s amelyben közvetlen demokrácia és társadalmi igazságosság uralkodik.
A zombijárvány túlélői fenntartható társadalmakba szerveződnek a The Walking Deadben (2010-2022).
A „zombicén” így voltaképpen (a Jason Moore által kapitalocénnek átkeresztelt) antropocén vég(kifejlet)e. A fejezet második felében elemzett filmek ehhez annyit tesznek hozzá, hogy felvetik: nem lehetséges-e, hogy az élőhalottakkal asszociált „kitaszítottak” maguk kínálnak alternatívát? A Cargoban (2017) az ausztrál őslakosok kultúrája mutatkozik reziliensebbnek és működőképesebbnek annál, mint amelyik elnyomta és a világ pusztulását okozta, míg a 2016-os Kiéhezettek a zombijárványt okozó gombával szimbiózist kialakító „másodgenerációs” zombikban látja a társadalmi és gazdasági rendszer megújításának a lehetőségét.
A Cargóban (2018) csak az ausztrál bennszülöttek kellően reziliensek az új poszttermészeti világban való fennmaradáshoz.
Ez utóbbi mozzanat már átvezet a következő, mutánsokról szóló fejezethez, hiszen felveti a kérdést: vajon az efféle szörnyfilmek főszereplői azért oly gyakran tinédzserek, mert a film tiniknek szól? Vagy fordítva: azért szól tiniknek, mert a boomerek és felmenőik klímakatasztrófát kiváltó antropocentrikus szemléletével való szembefordulás nemigen várható mástól, mint a (szükségképp mindig) lázadó legújabb nemzedéktől?
A fejezetben elemzett filmek:
Cargo. Rend. Ben Howling és Yolanda Ramke, 2017.
Hell of the Living Dead. Rend. Bruno Mattei, Claudio Fragasso, 1980.
Holtak hajnala (Dawn of the Dead). George A. Romero, 1978.
Kiéhezettek (The Girl with All the Gifts). Rend. Colm McCarthy, 2016.
The Walking Dead TV-sorozat Rend. Frank Darabont, Michelle Maxwell MacLaren, Gwyneth Horder-Payton, Johan Renck, Guy Ferland, Ernest R. Dickerson, 2010–2022.
The Walking Dead: World Beyond. TV-sorozat. Rend. Magnus Martens, Loren Yaconelli, Michael Cudlitz, 2020–21.
