Újrahasznosított mítoszok
A fejezetben részletesebben vizsgált filmek
A modern szörnyek létrejöttének egyik módja a mutáció, ami régebben gyakran a vegyi szennyezés következményeként volt bemutatva, manapság viszont egyre jellemzőbb, hogy valamilyen fertőzés mellékhatása, vagy olyasféle biotechnológiai beavatkozás eredménye, amely az emberi létezés biológiai korlátainak a legyőzésére irányul. Az olyan filmek, mint a 2018-as Zéró páciens és A Titán, a sorozatok közül pedig a Helix (2014-15), a Gyilkos eső (2018), a V-Wars és A szabadulás (2019), mind-mind azt képzelik el, milyen lesz ez a „felsőbbrendű” mutáns. A narratívák ugyanakkor az esetek túlnyomó többségében nem ünneplik az eredményt, sőt, inkább azt hangsúlyozzák, hogy az emberi gyarlóságok elve(sz)tése csak még pusztítóbbá teszi az ekképp létrejövő „transzhumán” lényeket.
Katonai célokra továbbfejleszteni gondolt gondolatolvasó és hipererős vámpír mutáns A szabadulás sorozatban (2019).
Az ennek alternatívájaként bemutatott „poszthumán jövendőt” viszont gyakran ábrázolják pozitívan, már ha ezalatt egy olyan világot értünk, amelyben az „emberin” való túllépés valójában nem az anyagi, megtestesült létezés ökoszisztemikus korlátaitól való megszabadulást jelenti, hanem éppen az azokhoz való alkalmazkodást. Vagyis a „más” lényekkel való együttélés képességét, s ennek megfelelően az empátia és a szolidaritás középponti értékké emelését az egyéni érvényesülés és a dominanciára való törekvés rovására.
Az efféle filmeknek és sorozatoknak a hősei gyakran fiatalok vagy egyenesen gyerekek, akik leginkább egy újabb „zöld forradalomhoz” szükséges generációs váltás képviselőinek tekinthetők, s ennélfogva a jelen világ megváltóiként jelennek meg, ami az ábrázolásuk bibliai szimbolikájában is szembeötlő. Persze effajta szörny-megváltók már az 1970-es évek „ökológiai ébredésekor” is felbukkantak a filmvásznon, ekkor azonban a mutáció még túlságosan is a betegséggel és a romlással asszociálódott ahhoz, hogy ezek a figurák valós alternatívát képviseljenek. Az 1973-as Godmonster of Indian Flats és az 1979-es Jövendölés című horrorokban megjelenő mutáns ökoszörnyek valaminek a végét hozzák el.
Az elszabadult birkamutánst a Godmonster of Indian Flats (1973) megváltófiguraként ábrázolja.
A cuki mutáns klímaszörny viszont valaminek a kezdetét: ennek megfelelően vonzó és fejlődőképes, ahogyan azt például a Sweet Tooth: Az agancsos fiú sorozat, a dél-koreai A nyugalom tengere sorozat vagy a szintén 2021-es Bárány tanúsítja. Ezek a filmek azt sugallják, hogy az új poszttermészeti világ egy olyan szemléleti „mutációt” követel, amelyet a nyugati kultúra kialakulását elősegítő antropocentrikus mítoszok dekonstrukciójával lehet legjobban megragadni – például úgy, hogy „isten fiát” már nem emberként, hanem a rendszertanilag különböző fajok közti hagyományos hierarchiát aláásó ember-állat hibridként ábrázolják.
A Sweet Tooth: Az agancsos fiú (2021) című sorozatban a hibrideket üldözik, ezért a címszereplő Gust gyámolítója, Jepperd megpróbálja jelmezt viselő embergyereknek álcázni.
A fejezetben vizsgált filmek:
A nyugalom tengere. TV sorozat. Rend. Choi Hang-Yong, 2021.
Bárány (Lamb) Rend. Valdimar Jóhannsson, 2021.
Expedíció (Annihilation). Rend. Alex Garland, 2018.
Godmonster of Indian Flats. Rend. Fredric Hobbs, 1973.
Helix. TV-sorozat. Rend. Ronald D. Moore, Lynda Obst, Steven Maeda, Brad Turner, 2014–15.
Jövendölés (Prophecy). Rend. John Frankenheimer, 1979.
Sweet Tooth: Az agancsos fiú (Sweet Tooth). TV-sorozat. Rend. Jim Mickle és Beth Schwartz, 2021–.
V-Wars – Vérháború. TV-sorozat. Rend. Brad Turner, Ted Adams, 2019.
