Ökopolitika a Marvel mozi-univerzumában
A fejezetben részletesebben vizsgált filmek
A Marvel szuperhősfilmjeibe látszólag váratlanul tört be a klímaválság problémája a filmekben ábrázolt univerzum népességének ökopolitikai célzatú megfelezésével fenyegető Thanos fellépésével a 2018-as Bosszúállók: Végtelen háborúban.
Thanos ökológiai keresztesháborúját a Bosszúállók: Végtelen háborúban (2018) saját világának környezeti összeomlása motiválja.
Pedig a szörnyfilmek átalakulásával párhuzamosan a szuperhősfilmekben is elkezdődött egy olyan folyamat, amely a szörnyfigurához hasonlóan a szuperhősfigurát arra használja, hogy megkérdőjelezze a világ jelen formában való fenntarthatóságát. A Marvel-univerzum lakói már a Végtelen háború előtt is többször olyan problémákkal kerültek szembe, amelyek alapvetően ökológiai természetűek, efféle következményeik lehetnek, vagy már maguk is efféle gondok következményei. A Vasember első része (2008) és az Amerika kapitány (2011) a technológiától és a biotechnológiai beavatkozásoktól remélt pozitív hatásokkal foglalkozik; az ARC reaktor, amivel Tony Stark a Vasember-páncélt működteti, újszerű környezetbarát energiaforrás, amelyet Stark egyre tovább fejleszt, a Bosszúállókban (2012) pedig már energiafaló irodaházának és kutatásainak „önfenntartó” jellegével dicsekszik.
Az univerzum számos filmje bír társadalomkritikai éllel (különösen a 2014-es Amerika kapitány: A tél katonája), ám annak ellenére, hogy a társadalomökológia, az ökoetika és az ökofilozófia régóta elemzi a techno-kapitalizmus és a természetpusztítás közti összefüggést, a Marvel-filmekben sokáig nem volt jele, hogy a társadalomkritikai utalások szisztematikus ökokritikává válhatnának – egészen A galaxis őrzői 2. részének a bemutatásáig (2017).
A galaxis őrzőinek csapata a róluk elnevezett filmben (2017).
Ebben a filmben az Űrlord származását (pontosabban apja, Ego mibenlétét) megvilágító történet a folyamatos növekedést igénylő kapitalizmus parabolájaként értelmezhető, és ki-nem-mondott magyarázattal szolgál a galaxis Thanos által jelzett ökológiai helyzetére. Mindez azonban továbbra sem állna össze koherens ökokritikai narratívává, ha a Végtelen háborút nem előzte volna meg közvetlenül a Fekete Párduc (2018), amely egy utópisztikus világ bemutatásával próbálja a problémák (űr)technológiai megoldásának eszméjét logikussá és hihetővé tenni, miközben bevallottan az afro-amerikaiakat megszólító filmként nagy figyelmet szentel annak is, milyen módon járulhat mindez a társadalmi egyenlőtlenség és az ebből adódó feszültségek csökkentéséhez.
A futurisztikus Wakanda látképe a Fekete párducban (2018).
A Fekete párduc technoutópikus gazdasága azonban nem az egyedüli alternatívája Thanos durva ökoterrorista megoldásának: A galaxis őrzői 2 Űrlordja egy egészen másfajta lehetőséget lebegtet meg, amikor az Ego által kínált jólét helyett a szociális jóllétet, az újrahasznosítást és (kalózként) az újraelosztást – vagyis bizonyos értelemben a szolidáris gazdaság egy szolárpunk formáját – választja.
A fejezetben elemzett filmek:
A galaxis őrzői 2 (Guardian of the Galaxy 2). Rend. James Gunn, 2017.
A Vasember (Iron Man). Rend. Jon Favreau, 2008.
Bosszúállók: Végtelen háború (The Avengers: Infinity War). Rend. Joe és Anthony Russo, 2018.
Fekete párduc (Black Panther). Rend. Ryan Coogler, 2018.
